Új cikksorozat indul, amelyben a buddhizmus utolsó másfél évszázadának legmeghatározóbb pillanatait idézzük fel 15 ikonikus fotó segítségével. A válogatás túlmutat a puszta vallástörténeten: olyan vizuális dokumentumokat mutatunk be, amelyek radikálisan megváltoztatták a világról alkotott képünket, legyen szó politikai ellenállásról, tudományos áttörésekről vagy drámai régészeti felfedezésekről.
A sorozat során végigkövetjük, hogyan vált ez az ősi bölcselet a modern társadalmi változások aktív formálójává – a romos templomoktól az EEG-vizsgálatok laboratóriumain át a békemenetek poráig. E vizuális időutazáson minden fénykép egy-egy sorsfordító fejezet a buddhizmus és a modern világ találkozásának történetében.
A buddhizmus ikonikus fotói #15 – A Bámiján-völgy buddháinak megsemmisítése (2001)
A Bámiján-völgy (Afganisztán) Buddha-szobrainak felrobbantása a nem iszlám bálványok elpusztításáról szóló rendelet alapján, 2001. március. Fotó: CNN
A Bámiján-völgy monumentális Buddha-szobrainak története a Selyemút aranykorában kezdődött, amikor a régió a buddhista kultúra és kereskedelem egyik legfontosabb találkozási pontja volt. A két óriási, 55 és 38 méter magas alkotást az 5. és 6. század fordulóján vájták a homokkő sziklákba. Az építők a korabeli gandhárai művészet stílusjegyeit alkalmazták, amely a görög és a buddhista formavilág különleges ötvözete volt. A szobrok alapformáját közvetlenül a sziklából faragták ki, míg a ruházat finom redőit és az arcok részleteit szalmával kevert sárstukkóval alakították ki, majd élénk festéssel tették még látványosabbá azokat az utazók számára.
Az 55 méter magas, nyugati Buddha és a 38 méter magas, keleti Buddha a megsemmisítés előtti állapotukban. Fotó: Wikipedia
A 9. században az iszlám térhódítása véget vetett a buddhizmus virágzásának a völgyben, ám a szobrok évezredeken át a táj szerves részei maradtak. Bár az évszázadok során érte őket kisebb rongálás – főként az arcok ikonoklasztikus célú megcsonkítása –, szerkezeti épségük egészen a 21. század elejéig megmaradt. A tragikus fordulatot a tálibok felemelkedése hozta el. Bár kezdetben ígéretet tettek a kulturális örökség védelmére, 2001 februárjában Omar molla rendeletet adott ki az ország összes nem iszlám bálványának elpusztításáról. A nemzetközi közösség, beleértve az UNESCO-t és számos muszlim államot is, hiába próbált diplomáciai úton közbeavatkozni, a pusztítás március elején megkezdődött.
A megsemmisítés folyamata hetekig tartott, mivel a monumentális szobrok meglepően ellenállónak bizonyultak a fegyverekkel szemben. A tálibok kezdetben tüzérséggel és légvédelmi ágyúkkal lőtték a sziklákat, de végül csak a szobrokba fúrt lyukakba helyezett hatalmas mennyiségű dinamit és tankaknák segítségével sikerült azokat porrá zúzniuk. A rombolásról készült felvételek bejárták a világsajtót, és a kulturális terrorizmus globális jelképévé váltak. A szobrok helyén csak hatalmas, üres fülkék és több száz tonnányi törmelék maradt, amit a későbbi években nemzetközi régészcsapatok kezdtek el katalogizálni és stabilizálni.
A pusztítás utáni állapot. Fotó: Wikipedia
A szobrok utóéletét azóta is heves szakmai viták övezik a rekonstrukció kérdésében. Míg egyes szakértők az anasztilózis módszerét pártolják, vagyis a megmaradt eredeti darabokból építenék újjá a szobrokat, addig az UNESCO és más szervezetek sokáig úgy vélték, hogy egy ilyen beavatkozás csak modern másolatot hozna létre, elfedve a tragédia történelmi valóságát. Emiatt a helyszín megmaradt a pusztulás mementójának, bár 2015-ben egy különleges fényshow keretében 3D-s hologram segítségével egyetlen éjszakára virtuálisan újra láthatóvá vált a nagyobbik Buddha.
A nyugati Buddha 3D-s hologramja. Fotó: XINHUA
Napjainkban, a tálibok 2021-es visszatérése után a helyzet ellentmondásos, de stabilabb, mint korábban. A jelenlegi vezetés felismerte a Bámiján-völgyben rejlő turisztikai lehetőségeket, így a szobrok helyét most fegyveres őrök védik, és belépődíj ellenében látogathatók az üres fülkék. Bár a nemzetközi finanszírozású állagmegóvási munkálatok a politikai helyzet miatt nagyobbrészt megtorpantak, a fizikai pusztítás nem folytatódott. A völgy továbbra is a Világörökség része, amely némán hirdeti az emberi alkotóerő nagyságát és az ideológiai alapú rombolás visszafordíthatatlan következményeit.
Panorámakép a Bámiján-völgy északi sziklafaláról, amelynek két végén a nyugati és a keleti Buddha-szobor áll (a megsemmisítés előtt), körülöttük számos buddhista barlanggal. Fotó: Wikipedia