„Te magad, ugyanúgy, mint bárki más az egész univerzumban, megérdemled a szeretetedet és törődésedet.”
Nyilvánvalóan én lettem a „szakértő” a hamis Buddha-idézetek terén. Jake Moskowitz írt nekem nemrég, hogy érdeklődjön erről az idézetről, amelyet „furcsának” tartott.
”You can search throughout the entire universe for someone who is more deserving of your love and affection than you are yourself, and that person is not to be found anywhere. You yourself, as much as anybody in the entire universe deserve your love and affection.”
„Kereshetsz valakit az egész univerzumban, aki jobban megérdemli a szeretetedet és a törődésedet, mint te magad, de ilyen személyt sehol sem fogsz találni. Te magad, ugyanúgy, mint bárki más az egész univerzumban, megérdemled a szeretetedet és törődésedet.”
[Magyarul elterjedt fordításban:
”Örökké keresheted azt, aki nálad jobban érdemli meg a szeretetet, de ezt a személyt kizárólag saját magadban találod meg.” – Buddha]
Jake-nek igaza volt abban, hogy érezte, valami „nem stimmel” ezzel az idézettel. A Buddha tanításaiban az önmagunk iránti szeretet és törődés magától értetődőnek számít, a hangsúly pedig arra helyeződik, hogy törődésünket kiterjesszük másokra is.
Az idézet első nyomai, amelyeket nyomtatott formában találtam, két, nagyjából egy időben, 2001 elején megjelent könyvben találhatók: John Amodeo The Authentic Heart (A hiteles szív) című művében, amelynek alcíme An Eightfold Path to Midlife Love (Nyolcrétű út a középkorú szerelemhez), valamint Laura Doyle The Surrendered Wife: A Practical Guide for Finding Intimacy, Passion, and Peace with a Man (Az odaadó feleség: gyakorlati útmutató az intimitás, a szenvedély és a béke megtalálásához egy férfi mellett) című könyvében.
Kicsit eltérek a témától, de megtudtam, hogy Az odaadó feleség „egy lépésről lépésre haladó útmutató, amely megtanítja a nőket arra, hogyan szabaduljanak meg a felesleges kontrolltól és felelősségtől, hogyan álljanak ellen a kísértésnek, hogy kritizálják, lebecsüljék vagy elutasítsák férjeiket, és hogyan bízzanak meg férjeikben a házasság minden területén – kezdve a szexuális élettől egészen a pénzügyekig.”
Vennék egy példányt a feleségemnek, de valószínűleg fejbe verne vele.
Mindenesetre, mivel ezek a könyvek nagyjából egy időben jelentek meg, ésszerűnek tűnt feltételezni, hogy létezett egy eredeti előzmény. Egy kis kutatás után kiderült, hogy Sharon Salzberg lényegében ugyanezt az idézetet szerepeltette 1995-ös könyvének, a Lovingkindness: The Revolutionary Art of Happiness (Szerető jóság: a boldogság forradalmi művészete) 31. oldalán, sőt még korábban, egy 1989-ben megjelent, Woman of Power (Az erő asszonya) című magazinban is (itt nincsenek „odaadó feleségek”). Könyvében úgy mutatja be e szavakat, mintha azok Buddha-idézetek lennének. Pedig valójában nem azok.
Az archetípus úgy tűnik, a Páli kánon Udána című részében található, ahol Bhikkhu Thanisszáró [magyar fordítás: Bhikkhu Gambhīro] fordításában a következőket olvashatjuk:
„Minden irányban keresve,
gondolva bármire, bárkire,
nem találsz senkit
aki kedvesebb magadnál.
Így van ez másokkal is,
számukra is a legdrágább: önmaguk.
Így hát ne ártson másoknak,
akinek kedves önmaga.” – Piyatara Sutta – A legkedvesebb (Uda 5.1 / Ud 47)
Lehetséges, hogy Salzberg az idézet fordítását egyik tanítójától, Mahasi Sayadaw burmai szerzetestől kapta, aki 1983-as Brahmavihara Dhamma című füzetében az Udana-idézet elejét a „megérdemel” igével fordítja: „Nem található olyan ember, aki több szeretetet és törődést érdemelne, mint saját magunk, semmilyen helyen, sehol. Hasonlóképpen mások is, önmagukra való tekintettel, leginkább (önmagukat) szeretik. Mivel minden lény leginkább önmagát szereti, az, aki szereti önmagát, aki leginkább törődik a saját jólétével vagy a saját javával, nem okoz másnak szenvedést…”
Az eredeti Udana-idézetben, valamint Mahasi Sayadaw fordításában és magyarázatában a cél az, hogy hangsúlyozzuk: a magunk iránti szeretetet és jóságot kell kiterjesztenünk másokra is, felismerve, hogy ők is kedvesek önmaguknak. A Salzberg által használt változat jelentése megfordult, azt sugallva, hogy ugyanúgy kell szeretned magadat, ahogy másokat szeretsz. Természetesen szerető jóságot kell tanúsítanunk önmagunk iránt is, így az üzenet ellen nincs kifogásom – csupán arról van szó, hogy az nem tartalmazza teljes egészében azt, amit a Buddha valójában mondott.
Egy olvasó felhívta a figyelmemet ennek az idézetnek egy kiegészített változatára:
„Először magadat kell szeretned, mielőtt másokat szeretnél. Ha elfogadod magad, és azt, aki valójában vagy, már puszta jelenléted is boldoggá tehet másokat. Te magad, ugyanúgy, mint bárki más az egész univerzumban, megérdemled a szeretetedet és törődésedet.”
Az olvasó azzal is nagy szolgálatot tett, hogy kiderítette, hogyan alakult ki ez az idézet. Lényegében két idézetről van szó, amelyeket összeraktak. A történet a következő: 2012-ben Melanie Greenberg közzétett egy blogbejegyzést a Psychology Today-en „Az önszeretetről szóló 50 legjobb idézet” címmel. Két egymás melletti idézet a következő volt:
- „Először magadat kell szeretned, mielőtt másokat szeretnél. Ha elfogadod magad, és azt, aki valójában vagy, már puszta jelenléted is boldoggá tehet másokat.” -Ismeretlen szerző
- „Te magad, ugyanúgy, mint bárki más az egész univerzumban, megérdemled a szeretetedet és törődésedet.” – Buddha
Úgy tűnik, valaki összekapcsolta a két idézetet, megtartva a másodiknál a Buddhát mint szerzőt. Az idézet első részéről külön cikket írtam. Az eredete meglehetősen különös és furcsa. Érdmes vetni rá egy pillantást.
De vajon számít-e mindez? Nem érvényes egy idézet függetlenül attól, ki volt a szerzője? Ha egy mondás értelme buddhista, számít-e a szerző kiléte? És nem volt-e maga a Buddha is szellemileg annyira fejlett, hogy nem zavarta volna, ha szavakat tesznek a szájába?
Bizonyos szempontból nem számít. Egy idézet szellemi hasznosságát valóban nem befolyásolja annak eredete, bár az, hogy az emberek milyen jelentőséget tulajdonítanak az idézett szavaknak, attól függ, kinek tulajdonítják azokat. Kevésbé vagyunk hajlamosak továbbadni egy idézetet, ha ismeretlen a szerzője, vagy ha olyan személynek tulajdonítjuk, akiről még soha nem hallottunk. És talán tetszik nekünk az a presztízs is, amit az jelent, ha a Buddhának, Platónnak vagy Nelson Mandelának tulajdonított idézeteket adunk tovább. (Ez is egyfajta ragaszkodás? Szerintem igen.) De a buddhizmusban a helyes beszéd alapja az igazmondás – és nem igaz azt állítani, hogy egy idézet, bármilyen érvényes is legyen, a Buddhától származik, ha nincs rá bizonyíték.
Nem sok dolog volt, ami látszólag felbosszantotta a Buddhát, de a téves idézés egyike volt ezeknek (a zajos szerzetesek pedig a másik). A Páli kánon szerint a Buddha „rágalmazónak” nevezte azt, aki „azt, amit a Tathágata nem mondott vagy nem magyarázott el, úgy adja elő, mintha a Tathágata mondta vagy magyarázta volna”. Erős szavak. A Maháparinibbána szuttában pedig a Buddha arra buzdította tanítványait, hogy hasonlítsák össze a Buddhától származó idézeteket a szentírásokkal, és utasítsák el azokat, ha „nem illenek a tanítóbeszédekhez és az életvezetéssel sincsenek összhangban”. (Dīgha Nikāya 16.4.8).
Ezt nyugodtan idézhetitek tőle.
Írta: Bodhipaksa
Elérhető: Fake Buddha Quotes