Az indiai szubkontinens belső részén, a Godávári folyó egyik szigetén olyan ősi sztúpa- és téglaépítmények maradványait tárták fel, amelyek alapjaiban írhatják át a régió vallástörténetét. A történészek szerint a Telangána államban található Nirmal körzetben felfedezett leletegyüttes nem csupán az állam, de az egész Dekkán-fennsík és a tágabb értelemben vett Dél-India legkorábbi buddhista szakrális helyszíne lehet.
Földrajzi elhelyezkedés és kulturális besorolás
Földrajzi szempontból Telangána a szubkontinens középső sávjában, a Dekkán-fennsíkon fekszik. Az indiai történetírásban és közigazgatásban azonban a régiót hagyományosan Dél-Indiához sorolják. Ennek oka elsősorban nyelvészeti és kulturális: a hivatalos telugu nyelv a dravida nyelvcsalád tagja, amely éles határt húz az északi, indoárja nyelvű területek és a déli kultúrkör között. A most feltárt szenthely így földrajzilag Közép-Indiához, kulturális és történeti szempontból pedig a déli régió örökségéhez kapcsolódik.
Történelmi szálak a Szutta-nipátában: Bávári mester és a Buddha
A Badankurthi közelében fekvő sziget neve, a Bavapur Kurru – ahol a „kurru” telugu nyelven szigetet jelent – a kutatók szerint közvetlenül összekapcsolható Bávári (Bavari) bölccsel. A Szutta-nipáta korai buddhista szövegei megemlítik Bávári mestert, aki a folyó partján élt, és tizenhat tanítványát küldte el északra, hogy személyesen találkozzanak a történelmi Buddhával. Mivel a sziget elhelyezkedése a Godávári folyó közepén egybecseng a szentiratokban olvasható leírásokkal, a felfedezés megerősíti azt a feltételezést, hogy a buddhizmus még a Buddha életében eljutott a Dekkán-fennsíkra és Telangána területére.
A leletegyüttes: kísérletező építészet és vihárák
A történelmi lelőhelyet először 2018-ban azonosították egy D. Santosh helytörténész által vezetett expedíció során. Az ezt követő, történészek, a Buddhavanam Projekt és az örökségvédelmi hivatal bevonásával zajló felmérések egy kiterjedt halmot, egy fő sztúpaszerű építményt, valamint kisebb, kör alakú téglaalakzatokat – feltehetően fogadalmi sztúpákat – tártak fel.
A fő sztúpától mintegy hetven méterre keletre, négyzet alakú árkokban olyan téglafalak nyomaira bukkantak, amelyek egykori vihárák (szerzetesi lakócellák) alapjai lehettek. A régészek szerint a téglák formája és az építési technikák egy nagyon korai, kísérletező fázisra utalnak, ami alátámasztja, hogy egy korai központról van szó. A terület sokrétűségét mutatja, hogy a buddhista emlékek mellett történelem előtti időkből, főként a csiszoltkő-korszakból (neolitikum) származó kőeszközöket is találtak, ami a sziget évezredes, folyamatos lakottságát bizonyítja.
Jövőbeli tervek: átfogó ásatások és zarándokturizmus
M. A. Srinivasan, a Suravaram Pratap Reddy Telugu Egyetem adjunktusa, aki maga is részt vett a feltárásokban, kiemelte: a sztúpaszerű építmények és a téglaelrendezések egyértelműen jelzik, hogy Bavapur Kurru a korai buddhizmus egyik fontos központja volt. Hozzátette, hogy a 2018-as tisztítási munkák során még csupán a felszíni tárgyi emlékek kerültek elő. A szakszerű és átfogó régészeti ásatások megindítása véglegesen bizonyíthatja a helyszín jelentőségét, és jelentősen gazdagíthatja Telangána korai történelmének megértését.
A szakértők azt javasolják az állami vezetésnek, hogy a páratlan lelőhelyet integrálják a régió buddhista örökségi turisztikai hálózatába. A nagyszabású tervek között szerepel a megfelelő úthálózat kiépítése, egy helyi múzeum létrehozása, többnyelvű információs táblák kihelyezése, a szigetkolostor csónakos megközelíthetőségének fejlesztése, valamint éves buddhista kulturális fesztiválok megrendezése is.
Forrás: Deccan Chronicle – Ancient Stupa Discovery in Nirmal’s Bavapur Kurru Could Be Telangana’s Earliest Buddhist Site (2026. augusztus 1., Szerző: V. Shivani Reddy)