1. A buddhizmus etikája. Az erkölcs helye és szerepe a buddhista gyakorlásban; az öt/nyolc/tíz erkölcsi alapelv; az erkölcs és a fegyelmi szabályok; a fegyelmi vétségek fajtái a Vinaja szerint.
Az erkölcs helye és szerepe a buddhista gyakorlásban
A buddhista etika (szíla) nem isteni kinyilatkoztatás, hanem egy pragmatikus, oksági pszichológiai eszköz. A Nemes Nyolcrétű Ösvényt magába foglaló Hármas Képzés alkotóelemei: a szíla (erkölcs), a szamádhi (koncentráció) és a pannyá (bölcsesség). A tiszta etika egy szigorúan determinált fejlődési sort indít el: a lelkiismeret-furdalás megszűnése elvezet a megbánás-nélküliséghez, amely örömöt, elragadtatást, nyugalmat és finom boldogságot szül, megteremtve a meditációs elmélyedés (szamádhi) alapját. Az etika magja a szándék (csetaná), amely magát a karmát alkotja. A cselekedetek két kategóriája: az akuszala (nem üdvös, a három méregből fakadó) és a kuszala (üdvös, a bölcsességből fakadó) tett. Ontológiai szinten a szigorú erkölcsös életmód az énképzet és a ragaszkodás folyamatos leépítését (dekonstrukcióját) is szolgálja.
A mahájána és vadzsrajána etika
A mahájána kontextusában az arhat-ideált felváltja a bódhiszattva. A negatív, tiltó etikát kiegészítik az új, pozitív zsinórmértékek: a bódhicsitta (megvilágosodási szándék másokért) és az egyetemes együttérzés (karuná). A bódhiszattva kivételes esetben áthághatja a formai szabályokat, ha ezt tiszta együttérzésből teszi: ez az ügyes módszerek (upája-kausalja) szituációs elve. A vadzsrajána gyakorló egyszerre három fogadalmat tart fenn: a prátimoksa, a bódhiszattva és a tantrikus (vidjádhara) fogadalmakat. A legfőbb kötelezettség itt a mesterrel való szent kötelék (szamaja) megőrzése, amelynek során a magas szintű jógik tudatos szabályszegést (antinómia) is alkalmazhatnak a kettősségek elvágására.
Az öt, nyolc és tíz erkölcsi alapelv
A fegyelmi rendszerek központi kulcsfogalma a tartózkodás (véramaní).
- Öt alapelv (pancsa-szíla): tartózkodás az élőlények elpusztításától, a lopástól, a helytelen szexualitástól, a hazugságtól és a tudatmódosító szerektől.
- Nyolc alapelv (attha-szíla): az előző öt kiegészítve a teljes szexuális önmegtartóztatással, a déli 12 óra utáni étkezés, a szórakozás és testdíszítés, valamint a magas ágyak használatának tilalmával.
- Tíz alapelv (dasza-szíla): a szerzetesi novíciusok rendszere, amely a szórakozás és a testdíszítés pontjait kettébontja, tizedik szabályként pedig megtiltja a pénz (arany és ezüst) elfogadását.
Dhamma és Vinaja viszonya
Éles határ húzódik a személyes, mentális fókuszú etika (szíla) és az intézményes fegyelmi szabályrendszer (Vinaja) között. A vétségek két fajtája: a karmikusan eredendően káros lókavaddzsa (természetes vétség, pl. lopás), és a kizárólag a Buddha intézményi tilalma miatt büntetendő pannattivaddzsa (előírt vétség, pl. délutáni evés). A Vinaja a szándékkal szemben helyenként az objektív felelősségre épül. A kódex szociológiai céljai: a Szangha belső harmóniája, a világiak kritikájának elkerülése, és a zavartalan elmélyedés biztosítása.
A fegyelmi vétségek (a Pátimokkha 227 szabálya)
- Párádzsika: a négy legdurvább vétség (ölés, lopás, szex, hamis spirituális állítás), amely azonnali és végleges kizárást von maga után.
- Szanghádiszésza: tizenhárom súlyos hiba (pl. szkizma, rosszindulatú vád), amelyhez a közösség bevonása és formális próbaidő szükséges.
- Anijata: két jogi eljárásrend meghatározatlan, gyanúra okot adó esetek kivizsgálására.
- Nisszaggija pácsittija: harminc szabály az anyagi javak tiltott felhalmozásáról, amely elkobzással és gyónással orvosolható.
- Pácsittija: kilencvenkét általános cselekedet (pl. tudatos hazugság, ásás), amelynek feloldozása egyszerű gyónást igényel.
- Pátidészaníja: négy specifikus étkezési protokolláris hiba, amely azonnali szóbeli beismerést kíván.
- Székhija: hetvenöt büntetés nélküli képzési norma a mindennapi viselkedésről és a jó modorról a világiak bizalmának megőrzéséért.
- Adhikarana-szamatha: hét vitarendezési módszer a konfliktusok békés lezárására (pl. többségi szavazás, fűvel betakarás elve).
A fegyelmi szabályzatok sokszínűsége
Három élő, történelmi Vinaja vonal maradt fenn: a délkelet-ázsiai théraváda, a kelet-ázsiai dharmaguptaka (még ma is élő női szerzetesi láncolattal), és a tibeti múlaszarvásztiváda. A mahájána hagyomány a magasabb rendű bódhiszattva-fogadalmakat a dharmaguptaka Vinajára szuperponálja. A japán buddhizmus a történelem során – Szaicsó, majd Sinran reformjaival, végül a Meidzsi-kori nikudzshiki szaitai rendelettel – elszakadt a fegyelmi kódextől, legitimálva a házasodó templomi papság intézményét. A tibeti vadzsrajána etika két párhuzamos ágon fut: a cölibátust tartó vörös köntöst viselő szerzetesi, valamint a gyakran családos, világi életet élő fehér köntöst viselő ngagpa (mantrika) közösségek formájában.