Srí Lanka történelmi és spirituális szíve, Anuradhapura nem csupán egy ősi romváros, hanem a théraváda buddhizmus ázsiai központja, amely évezredek óta élő, lélegző zarándokhely. Az IDN-InDepthNews hasábjain megjelent, Dr. Asoka Bandarage által jegyzett átfogó véleménycikk azonban egy rendkívül aggasztó folyamatra hívja fel a figyelmet. A szerző rámutat arra, hogy a szent város egyedülálló buddhista identitását és Srí Lanka kulturális szuverenitását jelenleg egy olyan átgondolatlan fejlesztési terv és egy agresszív geopolitikai térnyerés fenyegeti, amely a rövid távú gazdasági és politikai érdekeket a felbecsülhetetlen eszmei értékek elé helyezi.
Anuradhapura történelmi jelentősége vitathatatlan. A buddhizmust az i. e. 3. században Asóka indiai császár fia, Arahant Mahinda hozta el a szigetre, és a város közel másfél évezreden át szolgált Srí Lanka fővárosaként. Fejlett építészete, vízügyi rendszerei és hatalmas sztúpái a mai napig lenyűgözik a látogatókat. Bár a történelem során számos támadás érte a Cshola-dinasztia hódításaitól kezdve egészen a tamil szeparatisták (LTTE) 1985-ös, száznegyvenhat hívő életét követelő mészárlásáig, a város túlélte a viharokat. Az UNESCO 1982-ben a világörökség részévé nyilvánította a területet, kifejezetten elismerve annak „élő örökség” jellegét. Itt található a híres Szamádhi Buddha-szobor, valamint a nyolc szent hely (Atamaszthána), köztük a világ legöregebb történelmi fájának tartott Srí Mahá Bódhi és a hatalmas Ruvanvéli Mahá Széja sztúpa.
A konfliktus forrása a jelenlegi Srí Lanka-i kormány által 2026 februárjában elfogadott új, frissített szent területi fejlesztési terv, amely éles ellentétben áll a korábbi, a lakosság bevonását ígérő elképzelésekkel. Az IDN cikkében idézett örökségvédelmi szakember, Dr. Gamini Vidzseszúrija arra figyelmeztet, hogy az új tervezet Anuradhapurát nem élő, lüktető vallási központként, hanem puszta statikus régészeti parkként és turisztikai rezervátumként kezeli. A tervezet előírja például a Ruvanvéli sztúpa körbekerítését és fizikai ellenőrzőpontok felállítását. A szakértők joggal tartanak attól, hogy ez a lépés a szakrális áhítatot egy bürokratizált ellenőrző vonallá zülleszti, fizikai és érzelmi gátat emelve a zarándokok, a szerzetesek és a szentélyek közé.
A helyzetet tovább súlyosbítja a terület erőszakos kommercializálása. A fejlesztési terv legalizálja a kereskedelmi tevékenységeket az érzékeny zónákban, utat nyitva a vendégházak, kiskereskedelmi üzletek és akár szerelőműhelyek előtt, ami végzetesen lerombolná a hely csendes, meditatív atmoszféráját. Ennél is drasztikusabb az a rendelkezés, amely a turisztikai terjeszkedés nevében kitelepítené a generációk óta ott élő helyi családokat, köztük a templomok hagyományos gondnokait is, teljesen figyelmen kívül hagyva az élő örökség fogalmát.
Dr. Bandarage elemzése azonban rávilágít, hogy a probléma gyökerei mélyebbre nyúlnak a puszta turisztikai fejlesztéseknél, és szorosan összefonódnak a regionális geopolitikával. A fejlesztési zónát a tervek szerint közel a duplájára, harmincnyolc négyzetkilométerre növelnék, ami hindu szentélyeket is beolvasztana a területre. Bár ez elsőre a vallási inkluzivitás jegyének tűnhet, a szerző szerint valójában Anuradhapura egyedülálló buddhista identitásának aláásását szolgálja.
A 7,7 milliárd rúpiás projektet ugyanis India finanszírozza. A cikk felhívja a figyelmet arra a beszédes tényre, hogy a tervezetet az illetékesek érdemi társadalmi és szerzetesi egyeztetés nélkül, sietve nyújtották be a colombói indiai nagykövetségnek. India befolyása alatt egy egyértelmű hinduizációs törekvés figyelhető meg. Míg a szomszédos nagyhatalom nem tett érdemi lépéseket a Srí Lanka északi és keleti részén található buddhista emlékek védelmében, addig Narendra Modi kormánya az „Egységes India” és a „Hindu Nemzet” ideológiáját terjeszti. Ennek egyik eszköze a történelmi alapokat nélkülöző, mítoszokra épülő Rámajána-ösvény turisztikai projektje, amely drasztikus mértékű hindu vallási turizmust zúdíthat a hagyományosan buddhista szent városra.
Az IDN véleménycikke a kulturális beavatkozást egy sokkal szélesebb, aggasztó hatalmi játszma részének tekinti. A 2022-es gazdasági összeomlás után Srí Lanka súlyosan kiszolgáltatottá vált, India pedig a gazdasági mentőövekért cserébe szinte gyarmatosító hatalomként lép fel. Titkosított, a Srí Lanka-i parlamentet megkerülő megállapodások sora köttetett a védelem, az energiahálózatok és a digitális transzformáció területén. Az indiai-Srí Lanka-i védelmi paktum gyakorlatilag garantálja, hogy a szigetország nem enged be harmadik hatalmat, amely fenyegetné India érdekeit. Mivel India az Egyesült Államokat, Ausztráliát és Japánt is magába foglaló, Kína-ellenes QUAD szövetség tagja, a Srí Lanka-i elemzők joggal tartanak attól, hogy hazájukat India alárendeltjeként, a hátsó ajtón keresztül rántják be egy globális nagyhatalmi konfliktusba az Indiai-óceán stratégiai útvonalaiért.
Dr. Asoka Bandarage konklúziója határozott és cselekvésre ösztönző. Amit ma Srí Lankán látunk, az nem egy igazságos, többpólusú világrend épülése, hanem egy újfajta imperialista terjeszkedés, amely a helyi kollaboránsok segítségével a rövid távú hasznot helyezi a közjó elé. Anuradhapura szent városának védelme tehát messze túlmutat az épített örökség megóvásán. Ez egy harc a szingaléz buddhista nemzeti identitásért, a kulturális autonómiáért és a politikai szuverenitásért, amely megköveteli a társadalom ébredését és az erőszakmentes ellenállást.
Forrás: IDN-InDepthNews, Dr. Asoka Bandarage: Protecting the Sacred City of Anuradhapura
Ha szívesen elmélyednél hasonló témákban, böngészd át a Szamszára többi véleménycikkét.