A thaiföldi közvéleményt az elmúlt napokban egy újabb súlyos és pikáns részletekkel tarkított vallási botrány rázta meg. A rendőrség sikkasztás és egy asszisztenssel folytatott tiltott szexuális kapcsolat miatt vette őrizetbe az ajutthajai Vat Putthaiszavan egykori apátját, Aticsot Thanpraszertet. Az ügyben pornográf felvételek, a pozícióval való durva visszaélés és vélhetően több százmillió bahtnyi elsikkasztott vagyon is szerepel. A Bangkok Post hasábjain megjelent, Vanit Kitticsaj által jegyzett véleménycikk szerint azonban a szaftos részletekre fókuszáló médiafigyelem eltereli a szót a legfontosabb problémáról. A kérdés ugyanis nem csupán az, hogy egy tiszteletre méltó buddhista vezető hogyan árulhatta el ily módon a vallási értékeket, hanem az, hogy a hívők magatartása mennyiben ágyaz meg ezeknek a bűnöknek.
A thai buddhista egyházat érintő morális és pénzügyi botrányok egyáltalán nem számítanak elszigetelt eseteknek. A cikkíró felidézi az elmúlt két-három év legkirívóbb példáit, amelyek rendre hűtlen kezelésről és a cölibátus megszegéséről szóltak. Ide tartozik a lopburi Vat Prabat Nampu kolostor tavaly augusztusi ügye, ahol az adományok eltérítése becslések szerint tízmilliárd bahtos kárt okozott. Hasonlóan megdöbbentő volt a Szika Golf néven ismert Vilavan Emszavat esete is, akit közel négyszázmillió baht vallási célú pénz hűtlen kezelése és magas rangú szerzeteseket kompromittáló felvételek miatt tartóztattak le. Idén áprilisban pedig a phicsiti Vat Bang Khlan egykori apátja adta fel magát, miután tizenegy év alatt kilencmillió bahtot tulajdonított el illegálisan.
Bár a sorozatos bűncselekmények alapján egy mélyreható hitbéli válság kialakulását várnánk, a thaiföldi társadalmi diskurzus meglepően felszínes ezen a téren. Az elemzés rávilágít arra a furcsa tendenciára, hogy az újságcikkek leginkább a modern életmód számlájára írják a hagyományos értékek erózióját vagy a fiatalok elidegenedését a templomoktól. A politikai vezetés reakciója is sokatmondó e tekintetben. Szuraszak Pancsharönvorakun turisztikai miniszter az ajutthajai botrány kirobbanása után sietett leszögezni, hogy a hívők és a turisták képesek különválasztani az egyének bűneit a szent helyek fontosságától, így az eset nem fogja visszavetni a látogatási kedvet.
Vanit Kitticsaj szerint éppen ez az elnéző hozzáállás és a thai buddhisták mindennapi gyakorlata ad táptalajt a folyamatos visszaéléseknek. A vallásos tömegek túlzott adakozási hajlama, a szent helyek és a szerzetesek arannyal vagy ékszerekkel történő elhalmozása mind hozzájárul a kísértések növekedéséhez. A hívők sokszor tévedhetetlennek és tökéletesnek tartják a nagy hírnevű szerzeteseket, a jó kammát és a spirituális érdemszerzést pedig hajlamosak a világi gazdagsággal és sikerrel azonosítani. Ezek a társadalmi mechanizmusok intézményesítik a kísértést és gyakorlatilag maguk termelik ki a bűnökhöz szükséges hatalmas anyagi bázist.
Ha visszatérünk a théraváda buddhizmus eredeti tanításaihoz, éles ellentétet fedezhetünk fel a jelenlegi világi gyakorlat és a szellemi útmutatások között. A Szangha tagjai felé mutatott vakbuzgó tisztelet ellenére a megvilágosodás és a reinkarnációs ciklusból való kilépés útja egy mélyen személyes belső folyamat. Nem követel meg kötelező templomlátogatást, előírt rítusokat vagy intézményesített anyagi hozzájárulást. Épp ellenkezőleg, a vallás arra kéri a gyakorlókat, hogy vizsgálják meg saját vágyaik és szenvedéseik forrását, és tudatosan mondjanak le a világi kötődésekről. Ebbe a lemondásba logikusan nagyon nehezen illeszthetők bele a fényűző kolostori komplexumok és a hatalmas vagyonokat mozgató szerzetesi szervezetek.
Az igazi megoldás tehát nem az eseti felháborodásban rejlik. A történelmi Buddha arra tanította követőit, hogy mindent kérdőjelezzenek meg, és magukat a tanításokat se fogadják el vak hittel. Kitticsaj határozottan úgy véli, hogy a thai hívők maguk képesek lennének megálljt parancsolni a morális válságnak, amennyiben hajlandóak lennének egy kényelmetlen, de őszinte társadalmi önvizsgálatra. Újra kell értékelniük, miért finanszíroznak olyan intézményeket, amelyek egyre távolabb kerülnek a szellemi tisztaságtól. Az egyéni kamma jóval hatékonyabban építhető egy őszinte emberi gesztussal, vagy a személyes világi előnyök hajszolásáról való lemondással, mintsem átláthatatlan rendszereknek nyújtott automatikus adományokkal.
Forrás: Vanit Kitticsaj, Bangkok Post: Bad Buddhists beget bad Buddhists
