A Srí Lanka-i Legfelsőbb Bíróság 2026 szeptemberében érvénytelennek és önkényesnek nyilvánította azt az elnöki kegyelmet, amelyet tiszteletreméltó Galagoda Aththe Gnánaszára théra még 2019-ben kapott, így a szerzetesnek le kell töltenie a korábban kiszabott börtönbüntetése hátralévő részét. A Bodu Bala Széna szervezet főtitkárát október 3-án tartóztatták le újra a hatóságok, miközben egy eldugott erdei kolostorban tartózkodott. A fellebbviteli bíróság döntése értelmében a büntetés-végrehajtásnak haladéktalanul érvényre kellett juttatnia a több mint öt éves letöltendő szabadságvesztést. A börtönbe vonulást követően az ügy azonnal egy olyan nemzeti szintű, elvi konfliktusba torkollott, amely a világi törvénykezés és a buddhista szerzetesi közösség jogköreinek határaira kérdez rá, és amelynek középpontjába a szerzetesi öltözék megvonásának dilemmája került.
Ez a mély társadalmi és jogi vita, amely immár egyetlen szerzetes sorsán messze túlmutat, akkor lángolt fel a legélesebben, amikor a letartóztatott Gnánaszára théra a megszokott sáfrányszínű szerzetesi öltözéke helyett fehér civil börtönruhában jelent meg ismét a bíróság előtt. Ezzel a szimbolikus, mégis megrázó ténnyel az ország az igazságszolgáltatás, a büntetés-végrehajtás és a buddhista szerzetesi közösség példátlan összeütközésének lehetett tanúja.
A Srí Lanka-i kormányzat és a büntetés-végrehajtás álláspontja szerint a börtönszabályzat egyértelmű: a szigorított börtönbüntetésre ítélt fogvatartottaknak – különösen, ha büntetésük meghaladja a három évet – kötelező a börtön által biztosított egyenruhát viselniük. Dr. Nalinda Dzsajatissza kormányszóvivő hangsúlyozta, hogy az intézkedés során semmilyen különleges eljárást nem alkalmaztak, a jogszabályok pedig kivétel nélkül mindenkire, így a szabadságvesztésüket töltő buddhista szerzetesekre is azonos módon érvényesek. A börtönügyi hatóságok magyarázata szerint míg az egyszerű elzárásra ítélt szerzetesek megtarthatják öltözéküket, a szigorított büntetést töltőkre szigorú és egységes adminisztratív szabályok vonatkoznak.
A vezető buddhista szerzetesek számára azonban a kérdés korántsem ilyen egyszerű. A Srí Dzsajavardhanapura Kótte Srí Kaljáni Szamagrí Dharma Mahá Szangha Szabha egyik magas rangú vezetője, tiszteletreméltó Kotapitije Ráhula théra, valamint más prominens vallási vezetők – köztük tiszteletreméltó dr. Medagama Dhammánanda théra, tiszteletreméltó dr. Ómalpé Szóbhita théra és tiszteletreméltó Thunhitijávé Dhammálóka théra – leszögezték: teljes mértékben tiszteletben tartják az igazságszolgáltatás döntését és a bíróságok felsőbbrendűségét. Ugyanakkor határozottan kifogásolják, hogy a börtönhatóságok egy olyan területre léptek, amely hagyományosan és kizárólagosan a buddhista szerzetesrend, a Szangha belső hatáskörébe tartozik. Álláspontjuk szerint egyedül a rendi tanács jogosult dönteni arról, hogy egy szerzetes megfosztható-e a felszentelését szimbolizáló ruhájától, márpedig a tanács nem kapott olyan információt, amely a ruha megvonását indokoló fegyelmi vétséget támasztana alá. A védelem emellett a Srí Lanka-i alkotmány 9. cikkelyére is hivatkozik, amely a buddhizmus számára kiemelt helyet biztosít az országban, és az állam feladatává teszi a Tan védelmét. Bár ez nem emeli a szerzeteseket a törvények fölé, az érvelés szerint azt sem teszi lehetővé, hogy állami tisztviselők vallási kérdésekben döntsenek.
A példátlanul kiélezett helyzet végül odáig fajult, hogy az egyház legmagasabb rangú képviselői – a három fő buddhista rend vezetői (a Mahánájaka thérák) – közvetlenül az ország politikai vezetéséhez fordultak. Miután a vallási elöljárók hivatalos levélben fejezték ki aggodalmukat a büntetés-végrehajtás főigazgatójának az egyházi tekintély megsértése miatt, Anura Kumara Dissanayake államfő személyesen fogadta a szerzetesi delegációt. A magas szintű találkozó célja a kialakult feszültség politikai szintű megvitatása volt, miközben a börtönhatóságok továbbra is hajthatatlanul kitartanak amellett, hogy a jogerősen elítélt fogvatartottakra vonatkozó egyenruha-szabályozás kivétel nélkül mindenkire, így Gnánaszára thérára is érvényes.
A vita kapcsán a Srí Lanka-i sajtó és a jogtudósok egy fontos történelmi precedenst is felidéztek. S. W. R. D. Bandaranaike miniszterelnök 1959. szeptember 26-i meggyilkolásakor két buddhista szerzetest is elítéltek: tiszteletreméltó Talduvé Szómáráma thérát és a Kelanija Vihára akkori nagy hatalmú vezetőjét, tiszteletreméltó Mápitigama Buddharakkhita thérát. Bár Szómáráma a tárgyalások során civil ruhában jelent meg, ezt nem a börtönszabályzat kényszerítette ki. Az akkori bíró, Thusew Samuel Fernando megjegyzése szerint a vádlott saját belső, lelkiismereti megfontolásból döntött úgy, hogy nem ölti magára a sáfrányszínű ruhát a bíróságon. Ez a történelmi példa tehát azt mutatja, hogy az akkori börtönhatóságok nem rendelkeztek általános és automatikus jogkörrel az elítélt szerzetesek ruhájának megvonására.
A jelenlegi helyzet kiváló lehetőséget teremt Srí Lanka számára, hogy véglegesen tisztázza a börtöntörvények, az alkotmányos védelem és a buddhista szerzetesi közösség tekintélye közötti kényes viszonyrendszert. A demokrácia egészséges működéséhez elengedhetetlen a hatáskörök pontos és tiszta elválasztása: a bíróság feladata a büntetés kiszabása, a büntetés-végrehajtásé a büntetés foganatosítása, a szerzetesi ruha viselésének kérdése felett pedig kizárólag a buddhista egyháznak kellene rendelkeznie. Ez az egyértelmű határvonal jelentheti a legésszerűbb kiutat az ország legújabb, szerzetesi ruhába burkolt dilemmájából.
Kapcsolódó cikkek: