A dél-Srí Lanka-i Matara városában 2026. május 27-én megrendezett állami Vészák ünnepségen Anura Kumara Dissanayake államfő egy olyan nagy horderejű jogszabály-módosítást harangozott be, amely alapjaiban rajzolja át a buddhista egyház és a világi állam viszonyát. A bejelentés értelmében a kormány olyan törvénymódosításokra készül, amelyek mentesítik a buddhista szerzeteseket a normál büntetőjogi eljárások azonnali hatálya alól.
A jogszabályi keretek átalakítása
A jelenleg hatályos, 1931-es Temporalities Ordinance (Viharagam és Devalagam törvény) 41. és 42. szakasza a szerzetesek regisztrációját szabályozza a Buddhisa Ügyek Minisztériumának égisze alatt. Ezen passzusok alapján a szerzetesek eddig a világi törvényeknek voltak alárendelve, azaz bármely más állampolgárhoz hasonlóan gyanúsíthatóak és azonnal letartóztathatóak voltak a rendőrség által.
A Dissanayake által vázolt új rendszer bevezetné a belső, egyházi bíróságok, a Szanghadhikarana intézményét. A jövőben, ha egy szerzetest bűncselekménnyel vádolnak, a világi hatóságok nem léphetnek fel ellene közvetlenül. Az ügyet először a Szangha belső fórumának kell kivizsgálnia a buddhista fegyelmi szabályok (Vinaja) alapján. Amennyiben ez az egyházi testület bűnösnek találja az érintettet, megfosztják szerzetesi fogadalmától és ruhájától, és a rendőrség, illetve a világi igazságszolgáltatás csak ezt követően vonhatja felelősségre.
A reformot a szigetország négy legbefolyásosabb buddhista rendjének – a Malwathu, az Asgiri, a Ramanna és az Amarapura – vezető szerzetesei írásban kérelmezték az elnöktől. Érvelésük szerint a szerzetesek bilincsben történő bíróság elé állítása méltatlan a Szangha intézményéhez, ezért a világi hatóságok csak a laicizálás (a rendből való kizárás) után avatkozhatnának be. A minisztériumok, a főügyészség és a vallási vezetők már egyeztettek, és a törvénytervezet hamarosan az országgyűlés elé kerül.
A reformot kikényszerítő bűnügyi hullám
A politikai vezetés és az egyházi elit gyors reagálása nem független attól a példátlan botránysorozattól, amely az elmúlt időszakban megrázta a Srí Lanka-i társadalmat, és súlyosan megtépázta a buddhista intézményrendszer hitelességét. A reformot siettető legfőbb incidensek a következők voltak:
- A thaiföldi drogcsempész-hálózat: Április 22-én 22 szerzetest vettek őrizetbe, miután Thaiföldről hazatérve a poggyászuk dupla fenekébe rejtve jelentős mennyiségű kannabiszt próbáltak az országba juttatni. A Negombo-i bíróság elrendelte az előzetes letartóztatásukat, a hálózat feltételezett „szellemi atyját”, egy magas rangú szerzetest pedig később fogták el.
- Szexuális visszaélések a legfelsőbb körökben: Május 8-án a rendőrség az Állami Gyermekvédelmi Hivatal nyomására letartóztatta Pallegama Hemarathanát, az anuradhapurai nyolc szent hely főgondnokát (Atamasthanadhipathi), miután megvádolták egy 15 éves lány szexuális zaklatásával. A befolyásos egyházi vezető a letartóztatás elől kórházba vonult, majd miután szabadlábra helyezték, a Malwatte rend május 20-án ideiglenesen felfüggesztette pozíciójából.
- Rendszerszintű gyermekbántalmazás: A gyermekvédelmi hatóságok sokkoló adatai szerint az elmúlt három évben közel 300 szerzetes ellen merült fel gyermekbántalmazás vádja.
A politikai és ideológiai dimenzió
Az eseményeket vizsgáló radikális baloldali és emberi jogi megfigyelők rámutatnak, hogy a jogszabály-módosítás sokkal inkább politikai, mintsem tisztán vallásvédelmi lépés. Srí Lanka alkotmánya eleve „kiemelt helyet” biztosít a buddhizmusnak, és a mindenkori állam kötelességévé teszi annak támogatását, ami a kisebbségi tamil és muszlim lakosság rendszerszintű diszkriminációjával párosul.
Dissanayake elnök – akinek pártja, a JVP/NPP (Nemzeti Néphatalom) a múltban marxista-maoista gyökerekkel és erős szingaléz-nacionalista vonásokkal is rendelkezett – a Vészák ünnepen olyan ókori uralkodókat állított példaképül, mint Dutugemunu és I. Parakramabahu. Ez a retorika a legkonzervatívabb szingaléz-buddhista felsőbbrendűségi eszmékre rezonál, hiszen Dutugemunu történelmi alakja egy tamil király legyőzéséhez kötődik.
A politikai elemzések szerint a kormányzati elit attól tart, hogy a sorozatos köztörvényes bűncselekmények aláássák a buddhista intézményrendszer morális tekintélyét. A Srí Lanka-i vezetés történelmileg mindig is a Szanghára támaszkodott a társadalmi elégedetlenség leszerelése és az etnikai megosztottság fenntartása érdekében. Napjainkban, amikor a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által diktált szigorú megszorító intézkedések és a mélyülő globális gazdasági válság soha nem látott terheket rónak a lakosságra, a kormánynak égető szüksége van az egyház támogatására.
A kritikusok, köztük a Szocialista Egyenlőség Pártja (SEP) arra figyelmeztetnek, hogy a vallási vezetők törvények fölé emelése egy autokratikus fordulat része, amely kísértetiesen hasonlít a hindu nacionalizmus indiai térnyeréséhez. Szerintük az állam és az egyház teljes szétválasztása az egyetlen út a demokratikus és szociális jogok biztosításához, míg a jelenlegi reform csupán a vallási intézmények hatalmának átmentését és a társadalmi ellenállás letörését szolgálja.
Forrás:
- World Socialist Web Site (WSWS): Sri Lankan President pledges separate courts for Buddhist monks, placing them above the normal law (2026. június 11.)