„A végén csak három dolog számít: mennyire szerettél, milyen szelíden éltél, és milyen elegánsan engedted el azokat a dolgokat, melyek nem jelentettek már semmit a számodra.”
Már többször is kérdeztek erről az idézetről, de még soha nem írtam róla. Igazából nincs is sok mondanivalóm. Úgy tűnik, ez egy másik hamis Buddha-idézet változata, amelyet Jack Kornfield Buddha’s Little Instruction Book (Buddha tanításainak kiskönyve) című könyvéből emeltek ki – ez egy kedves kis kötet mondásokkal, amelyek közül csak kevés, ha egyáltalán van ilyen, vezethető vissza közvetlenül a Buddhára:
A végén ezek a dolgok számítanak a leginkább: Miként szerettél? Mennyire élted meg az életet? Mennyire voltál képes elengedni?
Megértem, ha valaki összezavarodik, és azt hiszi, hogy a Buddha tanításainak kiskönyvéből származó idézet maga Buddha szava. Feltehetően azonban valamikor valaki úgy döntött, hogy „kiegészíti az idézetet” és megtartja a Buddhának tulajdonított szerzőséget, ami kissé meglep…
A Buddha valóban beszélt az „elengedésről”. Például ezt mondta:
„Add fel azt, ami nem a tiéd. Ha feladod, az a jólétedet és boldogságodat szolgálja.”
Amit itt „nem a tiéd” alatt értett, az az „öt szkandha” volt. Ezeket többféleképpen is lehet értelmezni, de a Buddha itt azokat a különböző dolgokat ecseteli, amelyekkel azonosulunk, és amelyeket önmagunknak tekintünk.
A test nem a tiéd: add fel azt. Ha feladod, az a tartós jólétedet és boldogságodat szolgálja. Az érzés… az észlelés… a késztetés… a tudatosság nem a tiéd: add fel azokat. Ha feladod őket, az a tartós jólétedet és boldogságodat szolgálja.
A Buddha egyébként nem azt mondja, hogy fel kell adnunk a test, az érzések és így tovább létezését, hanem azt, hogy azokat magunkkal, a tulajdonunkkal vagy azzal azonosítsuk, akik vagyunk.
Nem jut eszembe olyan hely a páli kánonban, ahol a Buddha ilyen módon foglalná össze az „életet”. Ha olyan állítólagos Buddha-idézetet látsz, amely „az élet titkát…” vagy „csak három dolog számít…” témáját fejti ki, légy nagyon gyanakvó.
Vannak azonban olyan kijelentések, amelyekben a Buddha bizonyos tulajdonságokat fontosnak tart:
Ezért a bölcs szerzetes számára az legyen az első
itt a Földön, hogy őrködik az érzékei felett,
megelégszik azzal, amilye van,
a pátimokkha szabályai szerint élve
önuralomra tesz szert, […] (Dhammapada 375)
A csodálatos barátság, a csodálatos társaság, a csodálatos bajtársiasság valójában a szent élet egésze. (SN 45.2)
A Buddha a következő tanácsot adta két idős férfinak, akik életük során alig tettek jót:
Amikor egy ház lángokban áll,
az a tárgy lesz hasznos,
amit megmentettek,
nem pedig az, amit ott hagytak, hogy elégjen.
Így hát, amikor a világ lángokban áll
az öregség és a halál közepette,
az embernek adakozással kell megmentenie [vagyonát]:
amit ad, az igazán megmentett.Aki itt visszafogott
testében, beszédében és tudatában;
aki élete során érdemeket szerez:
az lesz boldogsága a halál után. (AN 3.52)
Így tehát, bár a test, a beszéd és a tudat visszafogása általában dicsérendő, az adakozás, mint alapvető gyakorlat, kifejezetten ajánlott. Ezzel nem azt mondja, hogy kizárólag az adakozás számít. A Buddha itt két konkrét személynek ad tanítást, figyelembe véve az ő sajátos igényeiket.
Természetesen mindhárom dolog – a szeretet, a szelíd életvitel és az elengedés –, amelyet a hamis idézetünk dicsér, olyan dolog, amelyet a Buddha is dicsér, de még soha nem láttam olyan szakaszt, ahol ezeket együtt dicsérnék, vagy úgy, mintha ezek lennének az egyetlen dolgok, amelyek számítanak. Ha tudsz ilyet, kérlek, oszd meg velem!
Utószó
Arra kértek, hogy idézzek néhány mondatot a Buddhától a szeretet témájában. A Buddha kétféle szeretetet különböztetett meg. Az egyik feltételes: péma. A másik feltétel nélküli: metta. Ezek az idézetek mind a mettáról szólnak.
Ahogyan az anya védi gyermekét, egyetlen gyermekét, akár élete árán is, úgy terjessze ki az ember szívét határtalanul, mindenre, ami csak él. Az ember szerető szívét terjessze ki határtalanul, minden világra – fölfelé, lefelé és minden irányban –, akadályok nélkül, gyűlölködés nélkül, ellenségeskedés nélkül. (Snp 1.8)
Mások ötféleképpen illethetnek szóval benneteket: jókor vagy nem jókor; a valóságnak megfelelően vagy nem megfelelően; kedvesen vagy durván; hasznosan vagy haszontalanul; baráti szívvel vagy gyűlöletből. [De akármennyire rosszul is szól hozzátok valaki,] olyankor is így gyakoroljatok: „Tudatunk nem fog elborulni. Rossz szó ki nem jön a szánkon. Gyűlölet nélkül, baráti szívvel jót akarunk. És azt a személyt betöltjük szeretetteli tudatunkkal, majd ebből kiindulva az egész világot betöltjük szeretetteli, tágas, terjedelmes, mérhetetlen, béketűrő és szelíd gondolatunkkal.“ Így gyakoroljatok, szerzetesek. (MN 21)
Minden irányban keresve,
gondolva bármire, bárkire,
nem találsz senkit
aki kedvesebb magadnál.
Így van ez másokkal is,
számukra is a legdrágább: önmaguk.
Így hát ne ártson másoknak,
akinek kedves önmaga. (Uda 5.1)
[…] így érdemes gyakorolnod: „Kifejlesztem a szív szeretet általi felszabadulását. Ápolom, eszközömmé és támaszommá teszem, fenntartom, megszilárdítom és helyesen a gyakorlatba ültetem. (AN 8.63)
Írta: Bodhipaksa
További hamis Buddha-idézetek >>ITT<<.