A World Heritage Watch (WHW), a világörökségi helyszínek állapotát monitorozó független hálózat komoly aggodalmának adott hangot egy tervezett indonéziai beruházás kapcsán. A vita középpontjában a közép-jávai Borobudur, a 9. században épült monumentális mahájána buddhista templomkomplexum áll. A tervek szerint az indonéz kormányzat egy csattrát (hagyományos, többszintes szertartási ernyődíszt) szeretne felállítani a fősztúpán, azonban a nemzetközi örökségvédők és a helyi kutatók is azonnali leállítást követelnek, arra figyelmeztetve, hogy a lépés veszélyezteti a világ legnagyobb buddhista építményének hitelességét és szerkezeti integritását.
A tervezett átalakítás: vallási igények és turisztikai célok
A Sailendra-dinasztia uralkodása alatt (i.sz. 8–9. század) épült Borobudurt 1991-ben vették fel az UNESCO világörökségi listájára kiemelkedő művészeti, építészeti és spirituális jelentősége miatt. Az indonéz kormány 2023 óta sürgeti a meglévő kőtorony egy bronz csattrával történő kiegészítését.
A csattra a buddhista szimbolikában a védelmet, a bölcsességet, az együttérzést és a spirituális megvalósítást jelképezi. Sok hívő és támogató már az 1900-as évek eleje óta szorgalmazza az elem „visszaállítását”, mivel véleményük szerint egy sztúpa enélkül hiányos, és a templom kozmológiai üzenete csonka marad. A kormányzat részéről a vallásügyi minisztérium és Fadli Zon kulturális miniszter is „élő örökségként” hivatkozik a projektre, amely szerintük beteljesítené a nemzet buddhista közösségének spirituális törekvéseit. Ugyanakkor az elemzések rámutatnak a turisztikai indíttatásra is: a kormányzati kommunikáció szerint a csattra felállítása vonzaná a nemzetközi zarándokokat, elősegítve a 2026 év végére kitűzött 17 millió külföldi látogató elérését.
A tervezett, „Chattra Triratna Dasabhumi” nevű konstrukció 6,2 méter magas, körülbelül 800 kilogramm súlyú lenne, amelyet epoxigyantával és 300 milliméter mélyre fúrt rozsdamentes acél horgonyokkal rögzítenének az ősi falazathoz. Eredetileg a májusi Vészák-ünnepségekre tervezték az átadást, de a projektet 2026 augusztusára halasztották.
Szakmai aggályok: hiányzó bizonyítékok és földrengésveszély
A WHW 2026-os éves jelentésében Catalin Ivancov – a délkelet-ázsiai régészeti örökségkezelés szakértője és az ICOMOS Indonézia (az UNESCO tanácsadó testülete) képviselője – négy fő pontban foglalta össze a projekt veszélyeit:
- Hiányzó régészeti bizonyítékok: Az UNESCO irányelvei szerint minden rekonstrukciót teljes körű dokumentációnak kell megelőznie. Ivancov rámutat, hogy Theodoor van Erp holland mérnök, aki 1907 és 1911 között vezette Borobudur első tudományos restaurálását, maga bontott el egy általa ideiglenesen felállított csattrát. Erp arra a következtetésre jutott, hogy a helyszínen talált töredékek nem szolgáltatnak elegendő bizonyítékot az építmény eredeti meglétére. Emellett egy 2025-ös tanulmány (Paradigma: Jurnal Kajian Budaya) bizonyítja, hogy a Sailendra-dinasztia építészeti hagyományában (mint a Mendut, Sewu, Pawon és Plaosan templomok esetében is) a sztúpákat szándékosan ernyő-szuperstruktúra nélkül építették fel.
- Eljárásjogi hiányosságok: Bár a Világörökségi Bizottság ezt kifejezetten előírja, nem nyújtottak be hivatalos örökségvédelmi hatástanulmányt a Világörökségi Központnak. Az Indonéz Vallásügyi Minisztérium által készíttetett belső értékelést szintén nem hozták nyilvánosságra.
- Szerkezeti kockázatok: Az Indonéz Kutatási és Innovációs Ügynökség (BRIN) 2024-es technikai értékelése kimutatta, hogy a fősztúpa falazata töredezett, és hiányoznak a szerkezeti összeköttetések. Mivel a templom a világ egyik szeizmikusan legaktívabb régiójában fekszik, a jelentés szerint egy újabb felső terhelés egyenesen fenyegetné a műemlék stabilitását.
- Sietős döntéshozatal: Az ICOMOS már korábban is megfigyelte, hogy Borobudurban a nagyszabású munkálatok gyakran a megfelelő hatástanulmányok elkészülte előtt megkezdődnek.
A közösség és a szakma álláspontja
Bár a projekt támogatói szerint a lépés a hívők érdekét szolgálja, Ivancov jelentése kiemeli, hogy maguk az indonéz buddhista közösségek is megosztottak. Buddhista szerzetesek és a Fiatal Buddhisták Szövetsége is hangsúlyozták, hogy a csattrát kizárólag egyértelmű régészeti bizonyítékok és szakértői konszenzus birtokában szabadna felállítani. A helyi borobuduri faluközösség (pl. a Ruwat Rawat Borobudur kulturális egyesület) szintén a munkálatok elhalasztását kéri.
Az ICOMOS Indonézia 2026. április 10-én hivatalos Aggodalomra okot adó nyilatkozatot (Statement of Concern) nyújtott be az UNESCO-nak, követelve az előkészítő munkálatok azonnali leállítását, amíg egy független hatástanulmány el nem készül. A WHW jelentése hangsúlyozza: „Borobudur templomkomplexuma az egész emberiséghez tartozó világörökség. Az 1970-es évek helyreállítási munkálataihoz 23 ország járult hozzá, így a nemzetközi közösségnek jogos érdeke fűződik a műemlék sorsához.”
(A 2024-es adatok szerint bár Indonézia rendelkezik a világ legnagyobb muszlim lakosságával (87,1%), a buddhizmus (kb. 0,7%, mintegy kétmillió ember) a történelmi királyságok, mint a Srívidzsaja- és a Sailendra-dinasztia révén mélyen gyökerezik a szigetország történelmében.)