A thaiföldi vallásügyi hatóságok látszólag figyelmen kívül hagyják az elmúlt időszak súlyos, templomokat érintő visszaéléseit. Egy olyan időszak után, amely alapjaiban rengette meg a közbizalmat a vallási intézmények gazdálkodásával kapcsolatban, a legutóbbi költségvetési tervezet a rendszerszintű reformok teljes hiányát mutatja. A Bangkok Post szerkesztőségi állásfoglalása rávilágít: a bürokratikus önelégültség továbbra is fenntartja azt az átláthatatlan rendszert, amely melegágya a korrupciónak.
Költségvetés átláthatóság nélkül
A thaiföldi Vallásügyi Hivatal következő pénzügyi évre vonatkozó büdzséje a thaiföldi parlament költségvetési bizottságában is visszatetszést keltett. A 333 millió bahtos (nagyságrendileg 3,3 milliárd forintos) költségvetés több mint 70 százalékát továbbra is templomokon és vallási szervezeteken keresztül folyósított támogatásokra különítették el.
A probléma gyökere a folyamatok nyomon követhetetlensége. Nincsenek nyilvános adatok arról, pontosan kik és milyen kritériumok alapján kapják ezeket az összegeket, és teljesen hiányoznak azok a biztosítékok is, amelyek garantálnák a közpénzek megfelelő felhasználását, miután azok kikerülnek az államkincstárból. A bürokrácia arra hivatkozik, hogy a procedúrák megfelelnek az előírásoknak és a számlák tiszták, ez azonban édeskevés az adófizetői aggályok eloszlatásához.
Az egyéni hatalom veszélyei: pénzügyi és kulturális károk
A thaiföldi rendszer egyik legkritikusabb pontja az állami támogatások, a lakossági adományok és a templomi vagyon feletti rendelkezés módja. Amikor ezek a források az apátok kizárólagos irányítása alá kerülnek, a megfelelő felügyeleti szervek hiánya utat nyit a visszaéléseknek.
- A Wat Rai Khing esete: jól példázza a pénzügyi sebezhetőséget. A templom korábbi apátját több százmillió baht elsikkasztása miatt ítélték el, bebizonyítva, mennyire egyszerű visszaélni a forrásokkal, ha egyetlen személy kezében összpontosul a teljhatalom.
- A Wat Kalayanamit esete: a probléma azonban messze túlmutat a puszta anyagiakon. Bangkok egyik leggazdagabb templomában felbecsülhetetlen értékű kulturális leleteket semmisítettek meg, és a templom földjén élő, régóta bérlői viszonyban lévő lakosokat kilakoltatták. Ez az eset rávilágít arra, hogy a kontroll nélküli hatalom a kulturális örökséget és az emberek megélhetését is veszélyezteti.
Ez utóbbi ráadásul nem elszigetelt jelenség. Országszerte számos ősi imacsarnokot, falfestményt és pótolhatatlan tudást őrző pálmalevél-kéziratot semmisítettek meg apáti utasításra, mindennemű érdemi felelősségre vonás nélkül.
A strukturális hiba: a Szangha törvény elavultsága
A Bangkok Post elemzése szerint a transzparencia megteremtése csupán az első lépés lenne. A mélyebb, rendszerszintű probléma magában a hatályos Szangha törvényben (Sangha Act) keresendő. A jogszabály kiterjedt jogosítványokat biztosít az apátok számára, de nem épít be olyan modern vállalatirányítási biztosítékokat, amelyek a felelősségteljes hatalomgyakorlást garantálnák.
A világi közösségeknek – akiknek az adományai a templomok fenntartását biztosítják – gyakorlatilag semmilyen beleszólásuk nincs az erőforrások kezelésébe. A templomi bizottságok jogköre gyenge, a külső felügyelet pedig minimális. Ahogy a lap fogalmaz:
„Ez a helyzet nem egyszerűen lehetővé, hanem egyenesen megjósolhatóvá tette a korrupciót.”
A múltbéli esetek – köztük a Nemzeti Buddhista Hivatal (National Office of Buddhism) és több vezető apát érintettsége a korábbi sikkasztási botrányokban – bebizonyították, hogy önmagában a könyvelési adatok megléte nem elégséges, hiszen a papírok manipulálhatók.
A szükséges reformok és a buddhista etika
A bizalom helyreállításához elengedhetetlen lenne egy országos, átfogó leltár elkészítése a templomi vagyonról és földbirtokokról. Szükség van a bevételek és adományok kötelező közzétételére, a könyvviteli eljárások szabványosítására, független auditokra, valamint a pénzügyi információkhoz való nyilvános hozzáférés biztosítására. Az átláthatóság nemcsak a visszaéléseket nehezítené meg, hanem megvédené a tisztességes apátok túlnyomó többségét is, megerősítve a társadalmi bizalmat irányításuk iránt.
A probléma magja tehát nem vallási természetű, hanem intézményirányítási. A buddhizmus a tisztesség, az önmérséklet és az elszámoltathatóság fontosságát tanítja. Azoknak az intézményeknek, amelyekre több milliárd bahtnyi állami költségvetést és lakossági adományt bíznak, a gyakorlatban is tükrözniük kellene ezeket az alapelveket. Ha a reformok elmaradnak, a következő botrány már nem csupán egy apát egyéni hibája lesz, hanem egy teljes intézményrendszer ismételt kudarca.
