A mozgó fémbetűs nyomtatásról a nyugati világban a legtöbbeknek Johannes Gutenberg és az általa nyomtatott Biblia jut eszébe. A történelem azonban egy jóval korábbi, buddhista mérföldkövet is számon tart. 1377 júliusában, a mai Dél-Korea középső részén fekvő Cshongdzsu (Cheongju) városának szélén, a Heungdeok-sa templomban egy buddhista közösség egyedileg öntött fémbetűk használatával fejezte be egy könyv nyomtatását. Ez az alkotás a Dzsikdzsi (Jikji), amely a világ legrégebbi fennmaradt, mozgó fémbetűkkel készült nyomtatott könyve, és mintegy 78 évvel előzi meg Gutenberg mainzi munkáját.
Egy tanító szellemi hagyatéka
A Dzsikdzsi teljes címe egy hosszú elnevezés, amely nagy buddhista szerzetesek zen (koreai hagyomány szerinti szon) tanításainak antológiáját takarja. A kötet alapjául szolgáló tanításokat egy Pegun Kjonghan (Baegun Gyeonghan) nevű szerzetes gyűjtötte össze. A mester 1374-ben elhunyt, így a könyv kiadását már nem érhette meg.
A mű 1377-es kinyomtatását két követője, Szokcshan (Seokcan) és Taldam végezte el, a munkálatokat pedig egy Mjodok (Myodeok) nevű buddhista szerzetesnő finanszírozta. Az alkotók számára a mozgó fémbetűs technológia nem egy absztrakt technikatörténeti mérföldkő volt, hanem egy eszköz arra, hogy mesterük szavait megőrizzék és továbbadják más szerzeteseknek és tanítványoknak. Tettüket a közösség javát szolgáló jócselekedetként értelmezték. A könyv utolsó oldalán található feljegyzés pontosan rögzíti a kiadás idejét: a kínai Északi Jüan-dinasztia Csao-cung (Zhaozong) császára uralkodásának 7. évében, a 7. hónapban nyomtatták a Heungdeok-sa templomban.
A koreai nyomdászat úttörő szerepe
Felmerül a kérdés, hogyan alkalmazhatta egy 14. századi koreai templom ezt a technológiát egy emberöltővel Európa előtt. A válasz az, hogy Koreában már hosszú ideje dolgoztak ezen a módszeren; a fémbetűs nyomtatást nem 1377-ben találták fel a Heungdeok-sa templomban, hanem a Korjo-dinasztia (Goryeo) fejlesztette ki korábban.
A Dzsikdzsi esetében rendkívül fontos a „legrégebbi fennmaradt” és „biztosan dokumentálható” kifejezés. Egy, a Heritage című folyóiratban 2022-ben megjelent tanulmány érvelése szerint egy másik koreai mű, A megvilágosodás éneke Nammjong Cshon (Nammyeong Cheon) kommentárjaival, nagy valószínűséggel már 1239-ben – mintegy 138 évvel korábban – fémbetűs eljárással lett kinyomtatva. Ha ez a feltevés beigazolódik, az a technológia még korábbi használatát bizonyítaná.
A fennmaradt példány hosszú útja Párizsig
A Dzsikdzsi fémbetűkkel készült kiadása eredetileg két kötetből állt, de napjainkra csak a második kötet maradt fenn, amelynek ráadásul hiányzik az első oldala. A megmaradt könyv mérete 24,6 x 17,0 centiméter, így akár két kézben is elfér.
A felbecsülhetetlen értékű mű diplomáciai és műkereskedelmi utakon jutott el Franciaországba. A kötetet Victor Collin de Plancy, egy Szöulban állomásozó francia diplomata vásárolta meg Koreában. Ezt követően a könyv útja pontosan dokumentált: 1911-ben a Hôtel Drouot aukciósházban mindössze 180 frankért – ami egy másik ország leendő nemzeti kincséért meglehetősen szerény összegnek számított – adták el Henri Vever műgyűjtőnek. Vever 1950-ben a Francia Nemzeti Könyvtárra (Bibliothèque nationale de France – BnF) hagyta a művet, amely hivatalosan 1952-ben került be a párizsi intézmény gyűjteményébe.
Nemzetközi felismerés és a világemlékezet része
A könyv évtizedeken át pihent a könyvtár archívumában anélkül, hogy valódi jelentőségét széles körben felismerték volna. Az áttörést az 1972-es Nemzetközi Könyv Éve hozta el, amikor a Dzsikdzsit a nemzetközi figyelem középpontjába emelték, és a Nyugat is elismerte, mint a világ legrégebbi fennmaradt, mozgó fémbetűkkel nyomtatott könyvét.
Az UNESCO 2001. szeptember 4-én vette fel a művet a Világemlékezet (Memory of the World) listájára. A Francia Nemzeti Könyvtár és a nemzetközi közösség konszenzusa gondosan fogalmaz: a Dzsikdzsit tekintik a legrégebbi „ismert”, ezzel az eljárással nyomtatott dokumentumnak. Ez a megállapítás arra vonatkozik, ami fizikailag fennmaradt és tudományosan igazolható, nem pedig azt jelenti, hogy soha nem is nyomtattak nála régebbi dokumentumot.
Forrás: SpaceDaily