Martin Luther King, Jr. amerikai baptista lelkész, polgárjogi harcos és politikai aktivista, valamint Thích Nhất Hạnh vietnámi buddhista szerzetes és békeaktivista közös sajtótájékoztatót tart Chicagóban, 1966. május 31-én. Fotó: ismeretlen szerző, 1966. Forrás: thichnhathanhfoundation.org
Ez a történelmi felvétel a 20. század egyik legfontosabb, az emberiség egyetemes értékeit képviselő találkozását örökíti meg. A kép 1966. május 31-én készült Chicagóban, egy közös sajtótájékoztató alkalmával, ahol a nyugati polgárjogi mozgalom legkiemelkedőbb alakja, Dr. Martin Luther King Jr., és a vietnámi buddhista szerzetes, Thich Nhat Hanh egymás mellett foglalt állást a békéért. A fotó vizuális ereje a két vezető közötti mély szellemi egységében rejlik: a nyugati öltönyt viselő, keresztény tiszteletes és a hagyományos szerzetesi köntösben ülő zen mester arcán ugyanaz a komoly, elszánt és tragikus súlyt cipelő kifejezés tükröződik. Ez a kép nem egy megrendezett művészi portré, hanem egy dokumentarista sajtófotó, amely nyers őszinteséggel rögzíti azt a pillanatot, amikor a társadalmi igazságosságért folytatott amerikai küzdelem és a keleti békefilozófia hivatalosan is kezet fogott egymással.
A találkozó történelmi hátterét a fokozódó vietnámi háború és az amerikai polgárjogi mozgalom adta. Az 1960-as évek közepén Thich Nhat Hanh a vietnámi buddhista béke-delegáció tagjaként utazott az Egyesült Államokba, hogy felhívja a figyelmet a hazájában pusztító háború emberi áldozataira, és bemutassa az általa megfogalmazott „elkötelezett buddhizmus” (Engaged Buddhism) eszméjét. Ez az irányzat szakított a kolostorokba visszavonuló, passzív meditációs gyakorlattal, és azt hirdette, hogy a spirituális ébredésnek együtt kell járnia a társadalmi igazságtalanságok és a szenvedés elleni aktív, de erőszakmentes fellépéssel. A két vezető kapcsolata egy évvel korábban, 1965-ben kezdődött, amikor Thich Nhat Hanh egy nyílt levelet írt Kingnek. Ebben a levélben elmagyarázta a vietnámi szerzetesek önégetésének valódi okát: hangsúlyozta, hogy ezek a tettek nem a pusztításról, hanem a figyelemfelhívásról és a szenvedés megvilágításáról szóltak, és kérte a tiszteletest, hogy emelje fel szavát a háború ellen.
A chicagói találkozó és az arról készült fotó jelentősége abban áll, hogy katalizátorként hatott Martin Luther King Jr. politikai és morális irányvonalára. Bár King korábban is a békés ellenállás híve volt, tanácsadói sokáig óvták attól, hogy a polgárjogi küzdelmet összemossa a háborúellenes mozgalommal, tartva attól, hogy ezzel elveszíti a politikai támogatottságát. Thich Nhat Hanh személyes jelenléte és érvelése azonban meggyőzte őt arról, hogy a faji egyenjogúságért folytatott harc nem választható el a globális békétől. A találkozás után King határozottan a háború ellen fordult. Ennek szellemi csúcspontja az 1967. április 4-én, a New York-i Riverside templomban elmondott, „Túl Vietnámon” című történelmi beszéde volt, amelyben élesen elítélte az amerikai katonai beavatkozást.
A fotóhoz szorosan kapcsolódik egy másik, a történelemben páratlan gesztus is: 1967-ben Martin Luther King Jr. hivatalosan Thich Nhat Hanh-t jelölte a Nobel-békedíjra. A Nobel-bizottsághoz írt levelében King a szerzetest a „béke és az erőszakmentesség apostolának” nevezte, kiemelve, hogy eszméinek elfogadása a béke és az egyetemes testvériség új korszakát hozná el. Bár abban az évben végül nem osztottak ki Nobel-békedíjat, King jelölése és a kettejük szövetsége a vallásközi párbeszéd és a globális pacifizmus kitörölhetetlen szimbólumává tette kapcsolatukat. A fotó ennek a rövid, de annál intenzívebb szellemi bajtársiasságnak a legfontosabb bizonyítéka.
Az azóta eltelt évtizedekben mindkét vezető sorsa tragikus és egyben felemelő fordulatokat vett. Martin Luther Kinget 1968-ban meggyilkolták, mielőtt láthatta volna a háború végét. Thich Nhat Hanh a békepárti tevékenysége miatt évtizedekre száműzetésbe kényszerült hazájából. Franciaországban letelepedve megalapította a Plum Village (Szilva Falu) kolostort, és a nyugati világ egyik legbefolyásosabb spirituális tanítójává vált. Az elkötelezett buddhizmus és a mindfulness (tudatos jelenlét) gyakorlatának globális elterjesztésével milliók számára tette elérhetővé azt a békefilozófiát, amelyet egykor Kinggel is megosztott. Thich Nhat Hanh 2022-ben bekövetkezett haláláig ápolta barátja emlékét, a kettejükről készült archív felvételek pedig ma is arra emlékeztetnek, hogy az emberi jogi küzdelmek és a spirituális békevágy földrajzi és kulturális határoktól függetlenül egy tőről fakadnak.
A két vezető történelmi szövetségének és szellemi barátságának állít emléket az a közös, életnagyságú szobor, amelyet 2015 szeptemberében avattak fel az egyesült államokbeli Mississippi államban működő Magnolia Grove Kolostorban (Magnolia Grove Monastery). A kolostor „Szeretett Közösség Kertjében” (Beloved Community Garden) elhelyezett alkotást Alekszej Kazancev szobrászművész készítette, magának Thich Nhat Hanh-nak a személyes kezdeményezésére. A helyszínválasztás mélyen szimbolikus döntés volt, hiszen a terület az amerikai Dél szívében, abban a régióban fekszik, ahol Dr. King az emberi jogi és közösségszervező munkájának jelentős részét végezte. Az egymás mellett álló, elmélyült arcú baptista lelkészt és a zen mestert ábrázoló műalkotás fizikai mementóként hirdeti a vallások és rasszok felett álló, erőszakmentes társadalmi összefogás kettejük által megálmodott eszméjét.
Fotó: thichnhathanhfoundation.org
A cikksorozat előző része:
A buddhizmus ikonikus fotói #3 – A dalai láma menekülése (1959)