A kortárs buddhizmus fényei és árnyékai
A buddhizmusról a köztudatban gyakran egy békés, konfliktusokat kerülő kép él, amely mentes a politikai játszmáktól és az emberi gyarlóságtól. A valóság azonban ennél jóval összetettebb. A Dharma – ahogy azt a történelmi Buddha is tanította – hús-vér emberi lényeken keresztül manifesztálódik, akik a szamszára, vagyis a kondicionált létezés feltételrendszerében élnek. Ahol pedig intézmények épülnek, és társadalmi vagy politikai érdekek jelennek meg, ott elkerülhetetlenül felütik a fejüket a hatalmi torzulások is.
A Bódhiszattvák kontra Mára-természetű lények című új cikksorozatunk ezt a komplex valóságot tárja fel. Koncepciónk konkrét keretekre épül: kizárólag a kortárs, 20. és 21. századi eseményekre, illetve valós, napjainkban is ható személyekre fókuszálunk. Különlegessége a sorozatnak, hogy olyan alakokat állítunk párhuzamba, akik ugyanabból a vallási hagyományvonalból, kulturális és történelmi háttérből indultak. Ezzel világossá válik, hogy az esetleges devianciák nem foghatók pusztán a kulturális különbségekre: élesen megmutatkozik, hogyan formálja az egyik ember bódhiszattva-úttá, a másik pedig Mára-természetű hatalmi eszközzé ugyanazt a tanítást.
A modern Bódhiszattva
Mit jelent bódhiszattvának lenni a 21. században? A mahájána hagyomány szerint a bódhiszattva az a lény, aki a felébredést (bódhi) nem csupán a saját szenvedésétől való megszabadulásért keresi, hanem ezt a törekvést kiterjeszti minden érző lényre (ez a bódhicsitta). Napjainkban ez a szándék, és a belőle fakadó feltétel nélküli együttérzés (karuná) gyakran kilép a kolostorok falai közül. A modern bódhiszattva-attitűd az aktív társadalmi szerepvállalásban, a krízisekre adott etikus válaszokban és a transzparens, önzetlen segítségnyújtásban nyilvánul meg. Nem menekül el a világ elől, hanem a legmélyebb társadalmi feszültségek közepette is megőrzi tisztánlátását és erőszakmentességét.
A kortárs Mára-természet
Ezzel szemben mit képviselnek a „Mára-természetű” lények? A buddhista kozmológiában Mára az illúzió, a zavaró érzelmek (klésák), a manipuláció és a spirituális vakság princípiuma. A kortárs Mára-természetű vezetők pontosan ezt a pszichológiai mintázatot követik: a Dharma tekintélyét saját világi céljaik elérésére használják fel. Spirituális pozíciójukkal visszaélve tömegeket manipulálnak, intézményesítik a kapzsiságot, etnonacionalista gyűlöletet szítanak, vagy a mester-tanítvány viszonyt toxikus, bántalmazó struktúrává züllesztik.
A sorozat szereplői
A sorozatban a globális buddhizmus főbb irányzatait végigjárva vizsgáljuk meg ezeket a végleteket:
- A théraváda kihívásai Ázsiában és nyugaton: bemutatjuk, hogyan reagált a nemzeti traumákra a kambodzsai Mahá Ghószánanda a radikális megbocsátás és a békemenetek eszközével, szembeállítva őt a mianmari Asin Virathuval, aki a buddhista identitást kirekesztő, militáns fegyverré kovácsolta. Vizsgáljuk a thai buddhizmus végleteit is: Ácsán Cshá szigorú lemondásra épülő erdei hagyományát, kontrasztban Phra Dhammacsajó hiperkapitalista Dhammakája szektájával; valamint az amerikai Bhikkhu Bódhi racionális, szöveghű altruizmusát, szemben a „jet-set szerzetes”, Luang Pu Nenkham fogyasztói nárcizmusával.
- A zen háborúban és békében: megvizsgáljuk, miként vizsgázik a zen a történelem viharaiban. Párhuzamba állítjuk Thich Nhat Hanh vietnámi mestert, aki a háború borzalmai alatt az elkötelezett béke szószólója lett, a japán Jaszutani Hakuunnal, aki a zen üresség-tanítását kiforgatva a birodalmi militarizmus ideológusává vált. Érintjük a nyugati zen intézményesülését is: Charlotte Dzsókó Beck pszichológiai érettséget követelő, anti-guru megközelítését szembeállítva Eidó Tai Shimano rendszerszintű hatalmi visszaéléseivel.
- A tibeti vadzsrajána globális színpada: górcső alá vesszük a guru-kultusz anatómiáját. Bemutatjuk Mingyur rinpocse hiteles, rangot és luxust hátrahagyó alázatát, éles ellentétben a néhai Szögyal rinpocse által a „bolondos bölcsesség” álcája alatt elkövetett abúzusokkal. Emellett elemezzük a 14. dalai láma egyetemes, vallásközi párbeszédre törekvő munkásságát, szemben a Kelszang Gyaco vezette Új Kadampa Hagyomány agreszív, szektás fundamentalizmusával.
Célkitűzésünk
Mivel terepkutatásra és helyszíni interjúkra nincs lehetőségünk, a cikkek elkészítésekor az interneten elérhető, hiteles másodlagos forrásokra – vallástudományi elemzésekre, oknyomozó újságírói riportokra és dokumentált beszámolókra – támaszkodunk. Mellőzzük a szenzációhajhász narratívákat; célunk a folyamatok és az ok-okozati összefüggések objektív feltárása. Arra keressük a választ, hogy a Mára-természet hogyan képes intézményesülni a 21. századi buddhizmusban, és ezzel párhuzamosan miként nyújtanak a kortárs bódhiszattvák hiteles, morálisan kikezdhetetlen alternatívát.