A kortárs vallástudományi és teológiai szakirodalom egybehangzóan az 1968-as évet tekinti a modern keresztény-buddhista párbeszéd fordulópontjának. Thomas Merton amerikai trappista szerzetes és a 14. dalai láma, Tendzin Gyaco dharamszalai találkozását megörökítő fénykép nem csupán két spirituális vezető udvarias vizitjét, hanem a nyugati és keleti szerzetesi hagyományok érdemi, intézményi határokon átívelő találkozását rögzíti. Ez a vizuális dokumentáció a vallásközi dialógus történetének egyik legmeghatározóbb, szimbolikus origója.
Az 1968-as esztendő történelmi és kulturális viszonyai alapvetően határozták meg az esemény súlyát. A katolikus egyház éppen csak lezárta a II. Vatikáni Zsinatot, amelynek Nostra Aetate kezdetű nyilatkozata (1965) történelmi nyitást hirdetett a nem keresztény vallások felé. Merton ezen folyamat radikális, úttörő teológusa volt, aki a keleti kontemplatív hagyományokat nem távoli, egzotikus érdekességként, hanem a keresztény misztika saját forrásainak megújítására szolgáló eszközként vizsgálta. Ezzel szemben a fiatal, mindössze 33 éves dalai láma ekkor még csupán kilenc éve élt indiai száműzetésben. A kritikai történetírás rávilágít arra a ma már szokatlannak ható tényre, hogy az akkori erőviszonyok szerint a világhírű bestseller-szerző (A Hétlépcsős Hegy alkotójaként) Merton volt az ünnepelt, globálisan ismert figura, míg a dalai láma a nyugati világ számára még egy viszonylag ismeretlen, elszigetelt ázsiai vezetőnek számított.
A találkozókról készült vizuális dokumentáció legfontosabb sajátossága, hogy mentes minden mesterséges, protokolláris merevségtől. A képeket nagyrészt a tibeti vezető környezete, illetve Merton útitársai készítették amatőr felszereléssel. Bár nem hivatásos sajtófotósok munkáiról van szó, ez a technikai egyszerűség és közvetlenség felerősíti a történelmi pillanat hitelességét. A vizuális szimbolika rendkívül beszédes: a felvételen mindkét vezető a saját tradíciójának megfelelő, hivatalos szerzetesi habitusban – Merton a trappisták jellegzetes fekete-fehér ruházatában, Őszentsége pedig hagyományos tibeti köntösben – látható. Ez a kompozíció tökéletesen leképezi a nyugati és keleti szerzetesség hivatalos képviselőinek egyenrangú találkozását. A felek a három, egyenként többórás találkozó során túlléptek a dogmatikai különbségeken, helyette a meditáció, a fegyelem és a belső szellemi tapasztalás univerzális kérdéseit vitatták meg.
Az ezen a fotón megörökített pillanat drámai utóélete és vallástörténeti hatása felbecsülhetetlen. Alig néhány héttel a dharamszalai találkozó után, 1968. december 10-én Thomas Merton egy tragikus baleset (áramütés) következtében életét vesztette a thaiföldi Bangkokban, így ázsiai zarándoklata és a keleti-nyugati szintézisről szóló víziója hirtelen megszakadt. Őszentsége emlékezete és későbbi tanításai azonban élővé tették és intézményesítették ezt a találkozást. Az azóta eltelt több mint fél évszázadban a tibeti vezető számtalan egyetemi előadásában és hivatalos dokumentumában hivatkozott Mertonra mint „spirituális testvérére”. A történelmi források igazolják, hogy ez a találkozó ébresztette rá a dalai lámát a keresztény szerzetesség és misztika valódi mélységeire, végérvényesen megváltoztatva a tibeti buddhizmus nyugati párbeszédhez való hozzáállását. A fotó így ma a globális vallásközi dialógus legmagasabb szintjének, az intézményes határokon átívelő szellemi barátságnak a kikezdhetetlen kordokumentuma.
A cikksorozat előző része:
A buddhizmus ikonikus fotói #8 – A chicagói Vallások Világparlamentjének hivatalos csoportképe (1893)