A buddhista tanítások magva túlmutat a nemi különbségeken, és a szellemi béke felé vezető út mindenki számára nyitva áll – vallja a 77 éves Ikuko Hibino, aki történelmi jelentőségű kinevezése révén első nőként tölti be a hagyományos buddhista irányzatokat összefogó Japán Buddhista Szövetség (Japan Buddhist Federation) főtitkári tisztségét. A nagy múltú szervezet új vezetője nem csupán a nők egyenjogúságáért emel szót a vallási életben, hanem egy mélyebb társadalmi paradigmaváltást is sürget: a posztháborús Japánra jellemző materializmus helyett a szellemi értékek előtérbe helyezését.
Történelmi gyökerek és egy rendhagyó életút
Ikuko Hibino élete a kezdetektől fogva összefonódott a japán buddhizmussal és a történelemmel. A tokiói Kuramae negyedben található, a Dzsódo-sú (Tiszta Föld) buddhista irányzathoz tartozó Kajadera templomban nőtt fel. A templom alapítója egy olyan magas rangú szerzetes volt, aki a 17. században a sógunátust alapító Tokugawa Iejaszu temetési szertartását is végezte.
Bár a templomi háttér adott volt, életútja nem követte az egyenes hagyományokat. Amikor egyetemi tanulmányait befejezte, 52 éves édesapja váratlanul elhunyt. A templom vezetését átvevő nagybátyja arra ösztönözte, hogy kövesse a saját útját, így Hibino Franciaországban és Nagy-Britanniában tanult tovább. Japánba visszatérve végül mégis a szellemi utat választotta: alávetette magát a hagyományos kolostori képzésnek, és 30 éves korában megszerezte a főpapi minősítést.
Az ezt követő évtizedekben széleskörű nemzetközi és humanitárius tapasztalatokat szerzett. Csatlakozott a Buddhisták Világszövetségéhez (World Fellowship of Buddhists), és aktívan részt vett a kambodzsai menekülteket segítő missziókban is.
Nőként egy férfiközpontú hagyományban
A 20. század második felében a női szerzetesek jelenléte ritkaságszámba ment Japánban. Hibino felidézte, hogy az első temetési szertartása alkalmával komoly kételyek gyötörték: „Vajon helyénvaló, hogy én csinálom ezt?” – tette fel magának a kérdést. Hasonló bizonytalanságot élt át akkor is, amikor 53 évesen hivatalosan is átvette a Kajadera templom vezetését. Beiktatási ceremóniáján azonban, látva a hívők őszinte, könnyekig hatódott reakcióját, megértette, hogy a közösség elfogadta őt.
A főtitkárnő szerint a női szerzetesek sajátos, empatikus jelenléte kifejezetten vonzó lehet a világi emberek számára, akik gyakran könnyebben nyílnak meg nekik.
„Természetesnek tartanám, ha a buddhista szerzetesek között ugyanannyi nő lenne, mint férfi” – nyilatkozta Hibino, hozzátéve, hogy a főtitkári felkérést is azért fogadta el, hogy kikövezze az utat a jövő kompetens női szerzetesei számára, és kiszélesítse a nők mozgásterét a vallási közéletben.
Visszatérés a gyökerekhez: a modern templom szerepe
Hibino meggyőződése szerint eljött az idő, hogy a japán társadalom átértékelje az elmúlt évtizedek kizárólagos anyagi fókuszát, és újra a szellemiség felé forduljon. A modern ember számára a templomoknak az őszinte megnyílás és a lelki megnyugvás tereinek kell lenniük. Meglátása szerint egy templomlátogatás igazi célja az kellene hogy legyen, hogy az ember kiöntse a szívét, majd a főoltár előtt összetett kézzel tiszteletet téve, megkönnyebbülve térhessen haza.
Az új főtitkár határozott célja a japán kultúra – és az azt mélyen átható buddhista értékrend – oktatásának kiterjesztése. Sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy napjainkban sokan szinte mentegetőzve hárítják el a vallásosságukat, és egy olyan társadalom vízióját fogalmazta meg, ahol az emberek bátran és büszkén vállalják fel a hitüket.
Forrás: The Asahi Shimbun: Top female Buddhist priest seeks spirituality over materialism