Közép-India egyik legnagyobb régészeti rejtélye évtizedek óta a szemünk előtt hever. A Madhja Prades állambeli Uddzsaín városának peremén emelkedő hatalmas földhalom, a Vaisja Tekri egy olyan ókori buddhista sztúpát rejthet, amely méreteiben a világhírű száncsi nagy sztúpát is túlszárnyalja. A több mint kétezer éves építmény ráadásul a hagyomány szerint magához Asóka császárhoz köthető. Bár a régészek már az 1930-as években sejtették a lelőhely jelentőségét, a feltárások egy tragikus baleset miatt váratlanul félbeszakadtak, így a domb titka azóta is megfejtetlen maradt. A helyi kormányzat most arra készül, hogy végre pontot tegyen a rejtély végére.
Gigantikus méretek és a száncsi összehasonlítás
Az 1938–39-es ásatások során feljegyzett adatok egészen elképesztőek: a kutatók becslései szerint a fő sztúpát rejtő domb átmérője megközelíti a 106 métert (350 láb), magassága pedig eléri a 30 métert (100 láb). Az arányok érzékeltetése végett érdemes felidézni a híres száncsi nagy sztúpa paramétereit: az az építmény nagyjából 36 méter (120 láb) átmérőjű és 16 méter (54 láb) magas.
Amennyiben a modern régészeti módszerek igazolják ezeket a korai méréseket, a Vaisja Tekri alapjaiban írhatja át mindazt, amit az ókori Közép-India buddhista építészetéről tudunk. Nandini Bhattacharya, az Indiai Régészeti Szolgálat (ASI) főigazgató-helyettese ugyanakkor óvatosságra intett: a korábbi jelentések és a felszíni leletek valóban utalnak egy Száncsinál is nagyobb sztúpa létezésére, ám amíg a szisztematikus feltárás be nem fejeződik, ezt semmiképpen sem lehet tudományos tényként kezelni.
Asóka császár és a legendák hálója
A történelmi emlékezet a lelőhelyet szorosan a Maurja-birodalomhoz és Asóka császárhoz kapcsolja. A nagy uralkodó – mielőtt birodalomegyesítő császárrá vált volna – Uddzsaín kormányzójaként szolgált. Egyes feljegyzések szerint az itteni monumentális buddhista építkezések a feleségéhez, a közeli Vidisa városából származó, gazdag kereskedőcsaládban nevelkedett Dévíhez köthetők.
A tudósok a helyszínt a buddhista hagyományokban szereplő Kanakgiri vihárával is összefüggésbe hozták. Még izgalmasabb, bár egyelőre spekulatív feltételezés, hogy a híres kínai zarándok, Hszüan-cang évszázadokkal később éppen erről a hatalmas sztúpáról számolt be útleírásaiban. Jelenleg azonban ezek az összefüggések csupán tudományos hipotézisek.
Egy félbeszakadt ásatás furcsaságai
Az egyetlen biztos támpontot a britek által 1938–39-ben végzett feltárások adják, amelyek során a régészek rendkívül szokatlan építészeti megoldásokra bukkantak. A jelentések egy masszív, kör alakú halomról és egy azt körülvevő téglalap alakú mélyedésről számoltak be. A részleges ásatások egy fő sztúpa és két kisebb építmény maradványait hozták a felszínre.
A fő szerkezet egyáltalán nem hasonlított az ilyen emlékműveknél megszokott kőművesmunkákra: a magját sűrűn döngölt helyi kőzettörmelék (murum) alkotta, míg a külsejét sárhabarccsal rögzített nagyméretű téglákkal burkolták. Az alapzatnál a feltárók egy különleges, tál alakú falazatot is dokumentáltak, amelynek funkciója feltehetően a hatalmas földhalom által kifejtett óriási, kifelé irányuló nyomás ellensúlyozása volt. A korabeli jelentés ezt a szerkezetet sajátosnak és minden addig ismerttől eltérőnek minősítette.
Mire a régészek a helyszínre értek, az eredeti téglaburkolat nagy része már eltűnt, a felső részeket pedig a természeti erők és az erózió pusztította el. A kutatásnak azonban nem az időjárás, hanem egy váratlan baleset vetett véget: a feljegyzések szerint a munkálatokat egy gázszivárgás miatti incidens után állították le, amelynek során a mélyben dolgozó munkások eszméletüket vesztették. Az ásatást ezután sosem fejezték be, a Vaisja Tekri pedig kilencven évre ismét csak egy rejtélyes dombbá vált.
Pénzügyi és adminisztratív akadályok
Mohan Yadav főminiszter nemrégiben új lendületet adott a projektnek, és az állami kormányzat jelenleg is együttműködik az Indiai Régészeti Szolgálattal a szisztematikus feltárás megindítása érdekében. A kihívás azonban ma már nem csupán régészeti, hanem pénzügyi és adminisztratív jellegű is.
Ashish Singh, Uddzsaín kerületi biztosa elmondta: a helyszínt borító földterület teljes egészében magántulajdonban van. A feltáráshoz és az állagmegóváshoz szükséges kisajátítás becsült költsége eléri a 400 millió rúpiát (hozzávetőlegesen 1,7 milliárd forintot), az erre vonatkozó javaslatot már el is juttatták a döntéshozókhoz. A következő fejezet tehát nemcsak az ásókon és az árkokon múlik, hanem a földterület megszerzésén, a konzerválási tervek aprólékos kidolgozásán és a megfelelő modern technológiák alkalmazásán is.
Addig is, a gigantikus halom marad az, ami generációk óta volt: egy csábító történelmi rejtély, amely arra vár, hogy valaki végre elég mélyre ásson a megfejtéséhez.
Forrás: NDTV – Bigger Than Sanchi? Ujjain May Be Sitting On 2,200-Year-Old Buddhist Mystery